A lúdtalp a láb boltozatos szerkezetének hiánya, illetve csökkent volta. Boltozatos szerkezet újszülött korban még nincs, az csak a későbbi életkorokban alakul ki. A lúdtalpas állapot kezelésének célja tehát a megelőzés.

A láb szerkezete és a lúdtalp

A láb alapvető feladata az, hogy tartja a testünket és a testsúlyt átviszi a talajra. Ez utóbbi úgy valósul meg, hogy a legfelső lábtőcsontunkon - az ugrócsonton - keresztül, a testsúly a láb három fő támaszkodási pontjára kerül: a sarokcsont gumójára, az első és az ötödik lábközépcsontunk fejére. Ezek mellett természetesen a járás a láb másik fő feladata, de ez nem kapcsolódik szorosan a témához. A testsúly átvitelének feladatához alakult ki a láb boltozatos szerkezete.

A lábnak két lényeges boltozata van: hosszanti boltozat, ami a külső és a belső lábszél ívének felel meg, illetve a keresztboltozat, az öt lábközépcsont fején átmenő haránt ívelt vonal. A boltozatos szerkezetet a láb talpi részén elhelyezkedő, és oda futó szalagok és izmok tarják meg, melyek rugalmasságot kölcsönöznek a lábnak, így a járás, futás, ugrás során keletkező rázkódások letompulnak. A boltozatos szerkezetű láb alkalmasabb a test súlyának a viselésére, mert a boltozatos  szerkezet teherbíróbb, mint az egyenes talp. A boltozatok magassága egyénenként változó. Az még nem betegség, ha valakinek alacsonyabb a lábboltozata. Akkor van baj, ha a láb harmonikus működése bomlik meg.

 

Amennyiben a fent leírt boltozatos szerkezetet a szalagok, illetve izmok valamilyen okból nem tudják megtartani, a testsúly hatására a láb ellapul. Először a hosszanti boltozat magassága csökken, az ugrócsont közelebb kerül a talajhoz, a bokavillával együtt befele fordul, a sarokcsont pedig ellenkező irányba, kifelé mozdul el. Ezek által a talp belső éle domborúvá válik, közelebb kerül a talajhoz. Ez a térdek beforgását,  megrogyását, a csípőnk behajlítását, fenekünk kitolását eredményezi. Tehát lúdtalp miatt fájhat a bokánk, a térdünk, a csípőnk, a derekunk. A hosszanti boltozat süllyedését követi a harántboltozat süllyedése, a láb szétterül, a talpi felszínen bőrkeményedések alakulnak ki, majd a hajlító- és feszítőizmok egyensúlyának megbomlása miatt kialakul a kalapácsujj, rendszerint a II., III., és IV. ujjakon, gyakran az öregujj (nagylábujj) bütykének kíséretében. Ezeknek jellegzetes alakja és kialakulási folyamata van.

Miért alakul ki a lúdtalp? 

Korábban a falusi természetes életforma lehetőséget nyújtott az egyenetlen talajon való mezítláb járásra, aminek így nemcsak a lábra, mint mozgásszervre voltak jótékony hatásai, de a talpi reflexpontokon keresztül az egész testre jótékony hatással volt.  

Az újszülött talpa még teljesen egyenes, a láb boltozatos szerkezete csak 1-2 éves korban alakul ki. Ezért lúdtalpról csak a már járni tudó kisgyermekeknél beszélhetünk (hasonlóképp van ez a gerincnél, ami születéskor annak egésze domború, majd csak a felállás és járás során alakulnak ki élettani görbületei). Ebben az életkorban a sarok kifelé dőlése jelzi a lúdtalpat, vagy a gyermek hamar elfárad. Meg nem szüntethetjük, de enyhíthetjük azzal, ha sokat jár, rohangál a gyerek mezítláb, de ne egyenes talajon, hiszen ez kifejezetten káros, mert nem készteti a boltozatot tartó izmokat munkára, ezáltal akár el is sorvadhatnak azok, és a gyermek biztosan lúdtalpas felnőtt lesz. Ezek miatt tehát ne erőltessük, ne siettessük a gyermek járásának kezdetét, ha elfárad, vegyük fel! Göröngyös, egyenetlen talajon járjon, játékos gyakorlatokat is bevethetünk, mint ceruza, vagy golyó, kavics lábujjakkal való felemelése. Hatéves kor alatt betétet nem rendelünk el, amennyiben a sarok kifele állásban van, kifelé lejtő éket helyezhetünk el a cipőjében, ami a sarok kóros helyzetét korrigálja.

Az izmos rögzítettség  

A növekedés során egyre növekvő testsúly nehezedik a gyermek lábára. Ilyen időszak az iskolakezdés: az iskolatáska cipelése miatt, serdülőkorban a nagyobb igénybevétel, testsúlynövekedés, sportolás teszi ki fokozott igénybevételnek a lábat. Az állandó izomfeszülés fájdalmakhoz, gyulladásos jelenségekhez vezethet, ekkor alakul ki az úgynevezett izmos rögzítettség állapota, mely altatásban helyre hozható, párakötéssel lazítható és speciális gipszrögzítésben helyben tartható. Ha ezt a rögzítettséget nem korrigáljuk, kialakul a szalagos rögzítettség állapota, amely már a fent leírt módszerekkel nem korrigálható. 

A csontos rögzítettség 

A csontos rögzítettség a következő stádium, ahol már ízületi kopásos jelenségeket is láthatunk. Kamasz-, illetve felnőttkorban a terhesség, álló munkával járó foglalkozások (sebész, fodrász, pincér) terhelik a lábat. Ebben az időszakban már elrendeljük a lúdtalpbetét tartós viselését, melyek mindkét boltozatot alátámasztják és korrigálják a sarok helytelen állását. Ezeknek meghatározott kihordási ideje van, ezen időszak alatt tehát érdemes előírásszerűen viselni, mert újabb az időszak lejártáig nem írható fel. Kivételes esetekben - ha betét viselése mellett sincs javulás, illetve romlás tapasztalható - ortopédiai csontkorrekciós műtéteket végezhető.
(WEBBeteg - Dr. Juhász Csaba, ortopéd szakorvos, traumatológus)

A lúdtalp kezelése

Felnőtt korban, ha a lúdtalpra utaló tünetek jelentkeznek, szükséges a boltozat alátámasztása betéttel. Ha jó a betét, a test súlya a betéten nyugszik, tehermentesítve ezzel a megfáradt tartószalagokat. A boltozati süllyedések következtében a test súlyát jelentő erő járáskor kóros utat jár be a talajon. A jó talpbetét az erő lefutását normális irányba tereli. A betét használata közben a korrekció hatására fél-egy év után gyakran jelentős állapotjavulást figyelhetünk meg. Ezért igen fontos a korai diagnózis és a korán elkezdett betétviselés. Új és hasznos módszer a komputeres talpbetétkészítés.

Betét 

A beteg mezítláb speciálisan megvilágított üveglapra áll, a láb lenyomatát alulról kamerával felvesszük, a képet komputerbe visszük. A komputer a képet analizálja és színes nyomástérképen jelöli ki a túlterhelt részeket. Ennek alapján már nagyon könnyű a szakembernek az egyedi betét megszerkesztése és összeállítása.

A módszer jelenleg az egyik legkorszerűbb módszer a láb statikai problémáinak diagnosztikájában és kezelésében. A betét állandó viselése legtöbbször megszünteti a panaszokat.

Egyéb módszerek

A betét viselése mellett több bevált módszer van, hogy a lúdtalpas mérsékelje a kellemetlen tüneteket, ill. megelőzze az állapot romlását, a boltozat további lesüllyedését.

Először is, tanuljunk meg helyesen járni: párhuzamos, nem kifelé fordított lábbal. Ügyeljünk arra, hogy talpunk a sarok és az öregujj ívén görbüljön. Álláskor a láb mindig a külső élén nyugodjon, ne engedjük, hogy a belboka lebillenjen.

Másodszor: lábtorna. Célja a zsugorodott szalagok nyújtása, az izmok erősítése. Alapgyakorlat: a láb külső szélén állásból lábujjhegyre emelkedés. Ülő helyzetben többször hajlítsuk karomállásba a talpunkat, majd maximálisan feszítsük ki. Forgassuk lábunkat bokában mindkét irányban, öregujjunkkal próbáljunk O betűt rajzolni a levegőbe.

Harmadszor: masszázs és lábfürdő. Erős kézzel masszírozzuk az egész lábat, főleg a boltozat ívét. Előnyös, ha a műveletet egyik hozzátartozónk végzi. Természetesen a kölcsön masszázs visszajár. Egymás talpával történő gyengéd foglalkozás jótékony hatását nem csak az ortopédusok, hanem - minden bizonnyal - a pszichológusok is alátámasztják.

A lúdtalp ellenes intézkedések sorát lábfürdővel fejezzük be. Egyik lavórba hideg, a másikba meleg vizet öntsünk, lábunkat felváltva helyezzük egyik, majd másik edénybe. Tíz percig végezve a gyakorlatot, tapasztaljuk majd a kiváló eredményt. (A talp egyes természetgyógyászok szerint egyébként is kitüntetett helye az emberi testnek, a vele való foglalkozás számos, előnyös élettani működést stimulál.)

A cipő

Végül néhány szót a cipőről: lehetőleg bőrből készüljön, a talpa is. A jó cipő drága (igaz, a rossz is). A talp szélessége a terheléskor szétterülő lábfej formájához igazodjon, sehol se szorítson. A belső széle domborúan megemelt legyen, de még jobb az egyedileg készített, a láb formájához és elváltozásaihoz igazodó talpbetét. Ha betétet kell viselnünk, azt cipővásárláskor vigyük magunkkal, hogy meggyőződhessünk arról, a betét belefér-e a cipőbe. A sarkatlan cipő az egészség szempontjából nem megfelelő viselet, célszerűbb a 2-5 cm sarokmagasságú lábbeli. Sétához, járáshoz viseljük a magasabb sarkú, míg álló munkához az alacsonyabb sarkú cipőt. A divat ellen felesleges keresztes háborút folytatni, de legalább munka közben ne az legyen a fő szempont. A munkacipő kényelmes, erős és vastag talpú legyen, mérsékelten magas (kb. 3 cm) sarokkal.